Minden nap ugyanúgy indul. Elcsúszom a kövön, bénázok egy csomót, mire kijutok az utcára... Elmegyek suliba, és minden ugyanúgy történik. Elmész mellettem, elmegyek melletted, a szemedbe nézek, te szintén, aztán elfordulunk, és minden megy tovább. Én pedig minden reggel felkelek a reménnyel, hogy hiába csúszom el, hiába bénázok egy csomót, ma látni foglak, és talán történik valami... valami más, amiért érdemes ezt újra meg újra végigcsinálnom...
saját.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése