Magányos farkasként üvölt a holnapod
A holdra nyüszít, és félelmet szít
Lecsap rád hirtelen, s a mélybe taszít.
Ne bánd sosem, ez nem véletlen
A szakadék végtelen, a penge is életlen,
Fájdalom éget, de annak nyomán
virágot bont a holnap hajnalán.
A könnyet mosoly váltja fel,
A sötétet fény emészti el
Magányba fúló kérdésekre
Végre egy tiszta hang felel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése